Ez a cicát, egy templomban találtuk. Azt is lehet mondani, hogy egy szent állat.  Mikor karácsonyi koncertet adtunk a Sióf i templomban, bejött és elkezdett nyávogni... Akkor már volt a bandita, és gondoltuk, hogy   neki egy társ. A szüleinket, nagyon nehéz vettük rá, de beleegyeztek, és hazavittük. Először fura volt neki a hely! Mindig elbúj.. Szegénykémnek, véres volt az orra, és mindig tiszta vizzel kenyegettük, és egyszer meggyógyult.. Nem akartuk elvinni az állatorvoshoz, mert az előző cicánk is így halt meg.. (lásd a bandita történetét)

Először szobacica volt. Mindig velünk aludt, és minden reggel ő ébresztett minket. Ő volt a legjobb barátom. Neki mindent elmondhattam, és figyelt.. Képzeljétek el, hogy a Mamámnak mondtam, hogy ha baja esik akkor nem élem túl, és láttam rajta, hogy mosolygott. Ez egy nagyon fura cica volt, és tudom, értett amit mondtam neki.. Aztán, a szobacicákól, kinticicáklettek. Minden nap vittünk le nekik ennivalót, és innivalót, és elkeztünk nyaraltatni, és a lakásfelújítás is a nyakunkon volt. Aztán megjöttek az első vendégek, és s akkor egy kicsit elhanyagoltuk őket! Aztán az egyik este,  az egyik vendég kopogtat! Nem értetük, hogy mit mondanak, de amikor meghallottam a Szofi nevét, tudtam, hogy valami baj van! Kimentem, és láttam, hogy az aszfalton, egy cica van., és hallottam a papámtól: Ez ő! Soha nem éresztem, ennél rosszabbat.. Borzalmas volt.. Mászkáltam fel-alá, és nem értettem, hogy mért az én barátomat ütötte el az autó! Odafutottam . és könnyes szemmel nézem, hogy a legjobb barátom tetemét..  Magamat szidtam, mert nem figyeltem rá eléggé!  Nagyon szeretem, és mindg lemegyek a sírjához.. Megígértem, hogy megmutatom majd az új szobánkat! De hát szegény, nem érte meg!

Nagyon szeretem, és örökké a legjobb barátom marad!!! örökké!

Szeretlek Szofi!